Vérszagú reggel

Díjnyertes lé lettünk

Már mennem kell

Fájó tenyerembe

A szarvas vére

A hullám kicsap

Krisztus és Buddha

Amalgám és ólom

A vizekben

Övezd hát fel, mint hős, derekadat

Köröskörül márvány

Kő - oltárkő

Íme, egyik a négy közül

És készíts oszlopcsarnokot

Az Éden kapuja

Angyali üdvözlet

A Dal Palotája

Ars Poetica - deutsch

Alles ist Prätext…die Titel, die Themen, die Symbole. Alles ist Prätext aber zugleich auch Substanz. Alles ist Spiel, aber ein todernstes Spiel. Der Hirsch , der Mensch , der Garten, das Eden , der Gott sind alle Prätexte und Schlüssel zum Tor. Hinter dem Tor liegt der Garten, voll mit Spinnengewebe, winkelig, moderig und duftend, sonnenbeglänzt und verstohlen und kraus… Wenn ich vor dem Garten ohne Interesse gleichgültig stehe öffnet er sich nie.

Das Bild wie der Garten öffnet sich erst wenn ich hereintrete; ich kann durch den Weg geführt werden , ich kann mich auch etlichemal verirren. Ich kann aber immer wieder aus den Spinnengeweben der Symbole auf den Weg zurückfinden. Das Bild ist ein unendlicher Garten. Es ist der Schlüssel zum Weg, der unendlich ist wie das Licht zu dir selbst.

Ars Poetica

Minden ürügy… a címek, a témák, a szimbólumok. Minden ürügy, de lényeg is egyszerre. Minden játék, de halálosan komoly játék. Ürügy a szarvas, ürügy az ember, ürügy a kert, az Éden, az Isten. Ürügy, de mindenik kulcs a kapuhoz. A kapu mögött a kert, a pókhálós, a zegzugos, a dohos és illatos, a napfényes és titkos és kusza… Ha csak állok a kert előtt és legyintek: nem érdekel, nem nyílik ki soha.

A kép, mint a kert, be kell lépnem, követnem kell az utat, de el is kel tévednem nemegyszer. És újra és újra visszatalálnom a jelképek pókhálóiból. A kép egy végtelen kert. Kulcs az úthoz, mely végtelen, mint a fény önmagadhoz.