Minden ürügy… a címek, a témák, a szimbólumok. Minden ürügy, de lényeg is egyszerre. Minden játék, de halálosan komoly játék. Ürügy a szarvas, ürügy az ember, ürügy a kert, az Éden, az Isten. Ürügy, de mindenik kulcs a kapuhoz. A kapu mögött a kert, a pókhálós, a zegzugos, a dohos és illatos, a napfényes és titkos és kusza… Ha csak állok a kert előtt és legyintek: nem érdekel, nem nyílik ki soha.
A kép, mint a kert, be kell lépnem, követnem kell az utat, de el is kel tévednem nemegyszer. És újra és újra visszatalálnom a jelképek pókhálóiból. A kép egy végtelen kert. Kulcs az úthoz, mely végtelen, mint a fény önmagadhoz.
2009. július 28., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Örülök, hogy láthattam a munkáidat és a szöveg is nagyon tetszik! Sokszor gondolok rátok, arra, hogyha olyan szép helyen laktunk volna mint, amilyenen ti laktok, nem biztos, hogy vissza tudtunk volna jönni. DE ÖRÜLÜNK, hogy visszajöttünk és bármikor szívesen látunk. Zoli
VálaszTörlésVéletlenül fedeztem fel, megcsodáltam az itt látható munkákat, nagyon tetszenek, gondolom azóta még mások is születtek. S a kerámiával hogy állsz? Nagyon örvendek hogy megtaláltalak, üdvözöl Csíkszeredából, Páll Attila... (almamag@gmail.com)
VálaszTörlés